.png)
„Nem pusztán lefordítunk egy ismeretlen nyelvet, döbbenek rá. Rögzítjük is azt, a világon először.”
Figyelem figyelem, végre egy sárkányos fantasy, ami nem úszik nyálban! Van itt is romantikus szál, de csak egy mellékág, ami éppen jól kiegészíti a történetet! Mi van helyette? Nyelvek, politikai cselszövések, árulás, katonai csetepaté és fantasztikus világépítés. Várlak folytatás!
A regény világában a kasztrendszer szorítja béklyók közé az embereket: ki a gazdagok, az elsők világában él, ki a harmadik kaszt kilátástalanságában tengeti mindennapjait. Egy ilyen rendszerben a második kasztból származó főszereplő, Vivian Featherswallow egész életét a drakón tolmácsi cím vágyának rendelte alá. Vivian szemszögéből, egyes szám első személy jelen időben követjük a cselekményt és gondolatait. És én rátok bízom mit gondoltok, én őt nem kedveltem.
Mindemellett képes lett volna a nagyobb jót feláldozni a családjáért. Ami miatt külső szemlélőként könnyen elítélem, de meglehet, ha a száz évvel ezelőtti, sárkányokkal teli Londonban élnék a családommal és képes lennék a világi békét és jót feláldozni azért, hogy a családom éljen, hmm, jó, lehet én is megtenném. Ilyenek vagyunk mi emberek, nem?
Elárulja legjobb barátját, hogy neki könnyebb legyen az út. De talán pont ezért olyan valóságos és átélhető. Egy olyan rendszerben, ami megtöri az embereket, nem biztos, hogy könnyű igazán példamutató életet élni, valamerre biztosan elbillennénk mi is.
Viszont szeretem Vivian fejlődését. Lassan, apránként törik meg a céljai burka, ahogy adagolja az infómorzsákat a történet.
A történet valódi konfliktusa nem csak a sárkányok és az emberek közti feszültség. A „békeszerződés”, amit Wyvernmire miniszterelnök és Ignacia sárkánykirálynő kötött, valójában mindkét faj elnyomásának eszköze, és itt lép be a nagy dilemma: mit ér a béke, ha igazságtalanságra épül? Súlyos titkok derülnek ki a békeszerződésről, amiről mindenki azt hitte, a megoldás a nyugodt élethez. Ennek a kérdésnek a középpontjában áll Vivian, aki vagy megfejti a sárkányok titkos ekholokációs nyelvét, és ezzel veszélybe sodorja a sárkányokat, vagy nem menti meg a családját.
A sárkányok ebben a könyvben végre nem kényelmes, mesés lények. Itt bizony félelmetesek, időnként kíméletlenek, saját érdekükben akár embereket is bántanak, de velük is lehet kommunikálni, és talán még szimpatikusak is, ahogy titkos, szent ekholokációs nyelvüket, saját „családi” dialektusaikat felfedik.
A kasztrendszer, a kiválasztottak élete a SEVÉM-ben (Sárkányellenes Védelmi Minisztérium), a barátságok és árulások, az könyvtári üzenetek közt szőtt romantika és remény mind-mind tovább színesítik a világot. Williamson nem sajnálja tőlünk sem a gyomrosokat, sem a reményt: nem mindenki éli túl a történetet, a békéért vívott harc árát mindenki megfizeti. Valaki kilép önmaga árnyékából, mások viszont elhagyják egykori önmagukat a túlélésért, én senkit nem tudtam emiatt hibáztatni, nem az egymás ellen fordított kiválasztottak itt az elítélendők, hanem a rendszer, amiben élnek.
Nagyon vártam mi lesz a vége, valami meglepi, fordulat, vagy arcon csapás, de ennél sokkal jobb volt. Nem hatásvadász, hanem egy útkeresés vége, az igazi elfogadás. Várom a folytatást!
Mindent összevetve, Sárkányok nyelvén igazi csemege mindazoknak, akik szeretik a világépítésben gazdag, karakterközpontú történeteket, ahol semmi sem fekete-fehér, és még a sárkányok is titkokat rejtenek. Volt akció, kevés romantika (de nyugi, nem ez vitte el a sztorit, ez nem romantasy), politika minden mennyiségben és egy olyan megálmodott világ bemutatása, ami még biztosan rengeteg titkot rejt.
S. F. Williamson
Forrás: https://www.harpercollins.com/blogs/authors/s-f-williamson-86203