.png)
Megérkezett a legújabb bookstagram botrány. Olvasol egy könyvet. Nem tetszik. Kifejted a véleményed kulturáltan, vagy éppen nem, érvekkel, vagy érzésekkel, őszintén. Aztán kapsz egy üzenetet, amiben az író megfenyeget, mert „lejárattad”, „tönkretetted”, és „személyeskedtél”. Először nevetsz. Aztán felháborodsz. Végül elgondolkozol: tényleg ennyire sérthetetlen lenne az írói ego?
A kérdés nem egyedi. Egyre több kezdő (és haladó) szerző esik abba a csapdába, hogy a negatív véleményt automatikusan támadásként értelmezi, nem a könyvre, hanem a saját személyére. És ha valaki bírálja a stílust, a karaktereket, vagy ne adj’ isten a dramaturgiát, az már „rosszindulatú”, „féltékeny”, vagy „meg akarja fúrni az írói karriert”.
A napokban nagy botrányt kavart egy magyar író hozzáállása a könyvét ért negatív kritikák miatt (a nevét inkább nem közölném, még én is kapok valami meglepi üzenetet :D).
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen veszélyes a könyves bloggerkedés, hogy akár rendőrségi ügy is lehet belőle. Nem, minden bizonnyal te is megmosolygod ezt a gondolatot kedves olvasó. Feljelenteni valakit egy rossz vélemény miatt? Érdekes szitu lenne :D. A szabad véleménynyilvánítás az egyik alapvető emberi jog, a szólásszabadság része. Teljesen természetes, ha valaki megjelenteti nyilvánosság előtt az alkotását, azt bírálni, kritizálni fogják. És nem lehet irányítani ezeket a bíráló hangokat, mindenkinek joga van a saját véleményéhez. Attól, hogy valaki nem dicsérte az alkotásod, még nem követett el jogsértést és ha ezt nem tudja elfogadni az író, akkor valószínű el kell gondolkozni azon, miért fájnak ezek a kijelentések. Van benne igazság? Mert ami nem talál telibe, az nem is fájna ennyire...
Itt jön a képbe az írói érettség. Mert kritika mindig lesz. A kérdés az, hogy hogyan kezeled. A „sértett művész” lehet csábító szerep, megsajnálnak, a rajongók kiállnak melletted, de csak egyre nagyobb szakadék fog tátongani közted és a negatív hangok között. Aki minden véleményt támadásnak vesz, az nem fejlődik. És aki a kritikusokat fenyegeti, az csak még több kritikát generál. Ez bizony olaj a tűzre kategória.
A könyved a szívedből jött, hetek, hónapok, évek munkája van benne. De amint kiadod a kezedből, már nem csak a tiéd. Onnantól az olvasóé is, és az olvasónak jogában áll azt gondolni róla, amit akar. A bloggernek meg jogában áll ezt meg is írni.
Mi lehet sokkal célravezetőbb, mint a „feljelentést fontolgatok” attitűd? Figyelni, mit mondanak. Különbséget tenni a „nem az én stílusom” és a „szerkesztetlen, követhetetlen” típusú észrevételek között. Mert van, amit simán el lehet engedni, de van, amiből tanulni lehet. És nem, nem minden kritika rosszindulatú, de valószínű minden negatív kritika fáj.
Szóval meddig mehet el egy író? Odáig, ahol még tiszteli az olvasót és a kritikusát. Onnantól, hogy a vélemény szabad kifejezését meg akarja fojtani, már nem íróként viselkedik, hanem sértett kiskirályként.
És hogy mit tegyen a blogger? Írjon tovább. Őszintén, érthetően, kulturáltan, mert a könyvekről beszélni jó. Akkor is, ha nem mindig volt csodálatos az élmény..