Helen Phifer: A köddé vált könyvesbolt

Amikor megláttam, hogy Helen Phifer új könyve salemi boszorkányos sztori, nem volt kérdés: nekem ezt most azonnal olvasnom kell! Rákaptam a boszikra :D

Nagy várakozással vettem a kezembe Helen Phifer legújabb művét, és be kell vallanom, a kezdet tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak. A Salem-i boszorkányüldözések világába való bevezetés lenyűgöző volt, az 1692-es évszám maga is ígéretes kiindulópont, és a rejtélyes könyvesbolt eltűnése, hát ez pont az én világom.

Az eleje tényleg be is váltotta minden reményemet: az alaphelyzet rögtön magával rántott, és a jelen is annyira kis aranyos, édes volt, nagyon szerettem olvasni. És az őszi hangulat? Ahh! Megmondom őszintén, teljesen meghozta az ősz-hangulatomat, meleg tea, kinti hideg, én meg kuckózva olvastam, teljesen belemerülve a salemi boszorkányos atmoszférába. (Oké, azóta megint 30 fok van, de arra a pár napra pont jókor jött ez a könyv).

Dora karaktere is ígéretesen indult, virágboltos (mi lányok szeretjük az ilyet), és már hamar felbukkan egy férfi, aki nagyon gyanús, fokozva az izgalmakat. Nos kár, hogy nem sokáig fokozta.

A sztori amúgy a jelenben játszódik, Dora nem emlékszik előző életeire, de sorsa meg van pecsételve. Nagynénjei igazi cuki, családi miliőt alkottak, ők viszont mind emlékeztek a múltban történtekre. Az eleje vitt magával rendesen.

Viszont… valami a közepén megtört. Az a varázs, ami az első száz oldalon ott vibrált, lassan szétfoszlott. Ami különösen fárasztóvá tette a közepe felé, azok a nagynénik véget nem érő beszélgetései. Őszintén, mintha egy alternatív valóságban ragadtam volna, ahol a párbeszédeknek soha nincs vége. Semmi nem vitt előre, csak lassított, és egy idő után elvesztette a feszességet a történet. És a „főgonoszunk” el is tűnt a könyv közepén. Nem értettem miért olvasom kb. a semmit.

Na meg persze vártam és vártam a könyvesbolt szálat. Gondoltam fontos lesz, hiszen a címben is benne van. De igazából a titkos varázslatos könyvet egy zsákban bedobhattuk volna a konyhaszekrénybe, a kertben a kútba, vagy eláshattuk volna, teljes mértékben jelentéktelen volt maga a könyvesbolt. Nekem ez nagyon félrevezető volt.

Pozitív viszont a kiadás: az élfestés, a borító, a kivitelezés tényleg gyönyörű. Sajnos a belső tartalom nem tudta hozni azt a szintet, amit a külcsín ígért, de kellemes ősz-hangulat meghozó boszorkányos sztorinak elmegy.

Fülszöveg

1692. Salem külvárosában áll egy könyvesbolt, amit dús szőlőtőkék borítanak. Az üzletben egy fiatal nő egy vászonba csomagolt naplót rejt egy meglazított padlódeszka alá, majd amikor kutyák heves ugatását hallja a távolból, rémülten elmenekül. A könyvesbolt pedig eltűnik a semmibe...

A jelenben. Salem egyik legrégebbi utcájában Dora English betoppan egy halványrózsaszín házba, és nem akar hinni a szemének, amikor ott találja édesanyját, akiről azt hitte, hogy tragikus körülmények között meghalt, amikor ő még kislány volt. De az öröm csak rövid ideig tart. A lány édesanyjának félelem árad a tekintetéből, és remegő hangon azt mondja: „Az életem veszélyben van, és most már a tiéd is...”

Dora kétségbeesetten igyekszik megtenni mindent, hogy megmentse az anyját, ezért kutakodni kezd családja rejtélyes múltjában, és egy hihetetlen titokra bukkan: a túlélésük kulcsa egy olyan könyvesboltban van elrejtve, amelyet generációk óta senki sem látott.

Dora a tüskés levelű harasztok és kusza páfrányok közt elveszve végül rátalál az ösvényre, ami a könyvesboltba vezet. De valaki figyeli őt. Már vártak rá.

Amikor belép az éles bozótosok között megbúvó, meseszép kék ajtón, és megáll a kifakult gerincű, bőrkötéses könyvek előtt, még nem is sejti, milyen titkokat fog felfedezni. Vagy hogy az élete nagyobb veszélyben forog, mint valaha...

Helen Phifer bestsellerszerző első magyarul megjelenő, csodálatos éldekorált regénye Salem rejtélyes városába repít minket, ahol mindent körülleng a boszorkányság varázslatos ereje. Készen állsz elmerülni ebben a bűvös történetben?