.png)
🛑 Fontos figyelmeztetés: Ez a könyv erősen 18+! Sok szexuális tartalom, mentális instabilitás, manipuláció és határfeszegető helyzetek jellemzik. Aki érzékeny ezekre, vagy fiatalabb olvasó, az inkább válasszon mást. Komolyan.
Ma délután valami könnyed, szórakoztató könyvet kerestem. Tudjátok, olyat, amit úgy lehet olvasni, mint más a limonádét kortyolja: hidegen, citrommal, minimális agymunkával. Hát… nem pont ezt kaptam. Persze nem az agymunka volt itt a hangsúlyos 😀
Nikki St. Crowe A Sohakirály (The Never King) című regénye egy Peter Pan-újragondolás, csak éppen a dark romance műfajában – ami annyit jelent, hogy nem a klasszikus “repüljünk az álmok földjére” hangulatot kell várni, hanem sötét, feszültséggel teli jeleneteket, kétes erkölcsű karaktereket, és rengeteg „ez most tényleg megtörtént?” típusú pillanatot.
Ha még nem olvastál a jelenleg hihetetlen nagy népszerűségnek örvendő dark romance műfajból egy könyvet sem, összefoglalnám eddigi tapasztalataimat. Általában úgy 80%-ban csak határokat feszegető szexuális együttlétek sorozatát olvashatjuk ezekben a könyvekben, egy kis történettel nyakon öntve. Persze még mindig várom azt a DR könyv ajánlást, amiben nem ez a központi elem, de eddig még nem találtam ilyet. Ha tudsz egyet, ne tartsd magadban. Na de vissza Pán Péterhez. Vagyis Peter Panhoz, mert miért is fordítanánk le a nevet, amit már eddig is lefordított mindenki?
Őszintén? Azt hittem, utálni fogom. Aztán kiderült: nem utálom teljesen 😀
A sztori szerint a Darling-lányok 18. születésnapjuk után eltűnnek, és Sohaországban kötnek ki, ahol Peter Pan és az elveszett fiúk egy igen konkrét problémára keresnek megoldást – amit kizárólag egy Darling lány tud megoldani. (ez a sztori vége felé kiderül pontosan hogyan és ez kimondottan tetszett. Mármint az alap konfliktus.) Ja a probléma pedig az, hogy Péterünk elvesztette az árnyékát, és generációk óta rabolgatják a Darling nőket 18 éves korukban, hogy kiszedjék belőlük, hogy hová lett az árnyék. De ez a művelet mindig olyan jól sikerült, hogy nem tudtak meg semmit, aktuális Darling lányunk agyát meg jól összeturmixolták (képletesen) és nem nagyon maradt meg a józan eszük. Winnie-t pedig erre készítette az anyja egész életében, hogy ha éjfélt üt a 18. szülinapján az óra, majd megjelenik Peti ickónk és magával ragadja egy jó ki lobotómiára.
Főhősnőnk, Winnie Darling, szabadszájú, öntörvényű, és mondanám, hogy lehet őt szeretni, vagy nem szeretni, de őszintén nem tudom ki az, akinek ez a lány szimpi volt. Borzalom. Őt követjük, ahogy ebbe a sötét, fülledt, félig mágikus világban keresi a helyét. Ez így nagyon mélyen hangzik. De igazából elrabolta Peter Pan, kikötözik szerencsétlent, másnap meg már azon gondolkozik, miért néz ki minden fogvatartója ilyen jól és mivel az életében is egy ordas nagy k*rva, majd jól elcsábít mindenkit. És ez meg is történik, főbb szereplőink olyan gyorsan mennek rajta végig, mint a TGV Franciaország két pontja között.
Peter Pan karaktere viszont sokkal árnyaltabb, mint vártam: nem csupán egy sötét, karizmatikus antihős, hanem valós belső démonokkal és egy múltból örökölt, súlyos problémával küzdő figura. A könyv egyik legjobb része számomra az volt, ahogy Pan Peter „gondja” fokozatosan bontakozott ki – ahogy egyre több darabját kapjuk meg annak, ki ő, és miért vált azzá, aki, lassan csepegtetve az információt. Jaj azt mondtam már, hogy az egész csupán 206 oldal? Pikkpakk lepörgettem, szóval itt hatalmas világépítést ne várj. Meg mondjuk ezeknél a könyveknél amúgy se, mondom, itt is érvényes a 80-20-as szabály, csak kicsit máshogy 😀
A borítón van ez a "Soha, de soha ne hagyd, hogy elkapjon" vészjósló mondat, nos, egyszer tényleg fogócskáztak. Aztán nem igazán történt semmi rossz. De mivel én tényleg valami nagyon hitványra számítottam, ezeken már nem akadok fenn 😀
És akkor ott vannak a fiúk, akikről nem sokat tudunk meg.
– Kas és Bash az ikrek, akik igazi kis kedves gondoskodó szárnyaszegett tündérek, annyira nagyon gonoszak, hogy csak na, sütike sütés, szép álmokat kis bujások, pici bulika... De persze attól még ha arról van szó, előcsapják, amit elő kell… 😄
– Vane: na ő meg a kötelező, rettegett karakter, aki nem köntörfalaz, nem alacsonyodik le Winnie-hez, csak max szájba köpi (nos, igen, ez történt), de természetesen minden nő álma, hogy a legrosszabb pasi is jó legyen legbelül. Én ezt a jelenetet elengedtem volna, ha már valaki ennyire rossz, akkor maradjon már rossz végig. Róla főleg nem sokat tudtunk meg, hátha a következő kötet még hagyja kibontakozni.
Mit tagadjam: ez a könyv nem a mély filozófiai tartalomról szól, ez nem fog téged átlendíteni az életed egy válságos szakaszán, sőt, ha nem vagy nyitott a szélsőségekre, majd csak nézel magad elé, hogy "jesszusom, ez meg mi volt?". Engem a kíváncsiság hajtott, hogy az egyik kedvenc gyerek könyvemet hogy tudták kifordítani, megmondom őszintén, a lehető legrosszabbra számítottam, ahhoz képest minimálisan is, de pozitív csalódás volt.